Szabadság visszavonás 2014

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) a munkabér levonásról, és a szabadság kiadásáról az alábbiak szerint rendelkezik.

Az Mt. 115. § (1) bekezdése szerint a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll.
A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.
A szabadság kiadása kötelező, a ki nem adott, de a munkavállalót időarányosan megillető szabadságot csak a munkaviszony megszűnésekor lehet megváltani (Mt. 125. §).

A munkáltató kizárólag a törvényben meghatározott esetekben élhet levonással a munkabérből. Ilyenek hiányában a munkabért akkor is köteles kifizetni, ha egyébként anyagi igényt kíván támasztani a munkavállalóval szemben. Az Mt. 161. § (1) bekezdése szerint a munkabérből való levonásnak jogszabály vagy – a levonásmentes munkabérrészig – végrehajtható határozat alapján van helye.
A (2) bekezdés szerint a munkáltató követelését a munkabérből levonhatja
a) a munkavállaló hozzájárulása alapján a levonásmentes munkabérrészig, vagy
b) ha az előlegnyújtásból ered.

Az „új Munka törvénykönyve nem rendelkezik a szabadság visszavonásról”, azaz az 1992.évi Mt. ide vonatkozó bekezdése – hatályvesztés miatt- már nem alkalmazható.

A Kulcs-Bér programban tehát alapértelmezetten nem történik  időarányos kivehető „szabadság túlvét” esetén automatikus szabadság visszavét számítás! Amennyiben szakmai véleményünkkel nem ért egyet, természetesen saját felelősségre minuszos jogcímen elszámolható.